Olyan kétségbeesett voltam, hogy mindent kipróbáltam – mindent, ami ígéretet tett arra, hogy segíteni fog.
Akár természetes volt, akár nem, akár drága volt, akár nem – már mindegy volt.
Az A betűs tablettát az állatorvos írta fel először. Két hétig működött – tényleg, Bogyó abbahagyta a vakarózást.
De hallottam hogy hányás, hasmenés, levertség lehet a mellékhatása ami nem hagyott nyugodni.
Éjszakánként bámultam a plafont azon gondolkodva, hogy most akkor mérgezem a kutyámat, miközben a tüneteit kezelem?
A hidrolizált tápot is kipróbáltam – Viszlát 30.000 forint…
Három hétig azt hittem, megoldódott. Aztán ugyanott voltunk, ahol előtte. És a kutya is utálta – alig ette meg.
A szteroid injekciót az állatorvos adta be, amikor már kétségbeesetten mentünk vissza hozzá.
Ez segített egy ideig, de közben tudtam, hogy a szteroid hosszú távon milyen károkat okozhat – a vesékben, a májban.
De volt más választásom? Akkor még nem…
A különböző sprayeket és krémeket már nem is tudom megszámolni, hányat próbáltam.
Voltak drágák, voltak olcsóbbak, voltak "természetesek" is.
De mind ugyanaz volt: felkentem, talán egy-két napig enyhült valamennyit, aztán újra vakarózott.
Vagy ha olyat vettem, akkor őrködni kellett felette, nehogy lenyalja a krémet…
Probiotikumot is adtam neki – azt olvastam egy Facebook-csoportban, hogy "a bél az, ahol minden kezdődik".
Vettem egy drága készítményt.
Nagyon kicsit lett jobb… De olyan érzésem volt, mintha kárba menne és nem fejtené ki a hatását igazán…
Aztán megint visszatért a vakarózás, és én meg ott álltam, hogy most akkor mi van?
A tápváltogatást már fel sem tudom sorolni – gabonamentesre váltottam, aztán hipoallergénre, aztán pulykára. Mindegyiknél azt hittem, hogy "most ez lesz az", és mindegyik után ugyanott voltunk.
Féltem, hogy így fog élni egész életében – hogy minden reggel fel fogok kelni, és megint ott lesz a fényes seb.