Sajnos alig kap visszhangot, hogy az átlagos tápgyártók élelmiszeripari melléktermékeket is kevernek a termékeikbe. Ezzel lassan megbetegítik az érzékeny emésztőrendszerű kisállatokat. Jó hír, hogy téged minimális eséllyel tudnak megtéveszteni, ha felismered a címkék 5 leggyakoribb ferdítését – amivel egy jobb életminőséget ajándékozol a kedvencednek.
Olvasási idő: kb. 7 perc

Vannak a cuki reklámok ígéretei – és vannak a biológiai alapvetések.

Két dolgot feltételezek rólad, ha ezt az anyagot olvasod.

• Gyanítod, hogy a ’hipoallergén’ vagy ’gluténmentes’ még nem garantálja, hogy egy eledel egészséges.
• Hallottad már a pletykát, hogy az ételérzékenységek, allergiák összefüggésben vannak a táplálkozással.

Szinte látlak magam előtt, ahogy ezek tudatában próbálod értelmezni az összetevőlistákat (agyrém).

Végül választasz egy márkát, ami „nem tűnik olyan vészesnek”.

 Talán igazad van és a kisállatod komoly tünetek nélkül tudja fogyasztani – de a biztonság kedvéért olvasd át a cikket, hogy ezentúl a megérzéseid helyett egy biztos alaptudásra tudj támaszkodni.

A békesség fenntartása miatt jelzem, hogy több helyen azt érezheted a mondandómban, hogy a tápgyártás ellen vagyok.

Ez nem igaz.

A kedvencek oldalán állok, ezért szeretnék reális képet adni az iparról – amivel az utóbbi 60 évben azért elszaladt a ló. Senkit sem szeretnénk a cégek ellen hangolni, sőt hálás vagyok, hogy vannak márkák, amelyek figyelnek az összetevőkre és „időnyerőt” adnak a gondos gazdik kezébe.

Az anyag azért készült, hogy évről évre több százzal bővüljön azoknak a kisállatoknak a száma, akiket tudatosan táplálnak, ezért hosszú évekig tudnak vidáman csaholni, dorombolni.

Ezekről fogsz olvasni

Jó szívvel ajánlom a teljes cikket, ha a tápgyártók „trükkjei” mellett érdekel az iparág alakulása és a technológiai alapok, de az alcímekre kattintva rögtön a neked legfontosabb témákra is tudsz ugrani.

• Miért „hiperérzékenyek” a mai kedvencek?
• Éhségtől kopogó szemek és egy ártalmatlannak tűnő keksz
• A mágikus extrudálás, hidegen sajtolás és liofilizálás
• 5 szemfényvesztő felirat, ami könnyen megtévesztheti a gazdikat
• Minél egyszerűbb a táplálás, annál fenntarthatóbb
• „És a kiegészítők?”
• Akkor is elég jó gazdi vagy, ha nem főzöl a kedvencedre

Miért „hiperérzékenyek” a mai kedvencek?

„Vakaródzik.”
„Rágja a mancsát.”
„Problémás az emésztése.”
„Nem tud nyugton maradni.”
„Állandóan begyullad a füle/bűzmirigye.”

Csupa általános (de kicsit sem normális) tünet, amire több ezer gazdi panaszkodik az állatorvosnál, a kutyafuttatóban és a kisállatos csoportokban.

• Könnyű lenne a túltenyésztésre mutogatni.
  De a genetika kb. 25%-ban befolyásolja az egészséget – a fennmaradó rész a környezet számlájára írható.
• Vagy a megváltozott környezetre.
  Aminek napos oldala, hogy egyre több hiteles információhoz jutunk.
• Vagy az adalékanyagokra.
  Mondjuk akadnak kifejezetten hasznos képviselőik, pl. a vitaminok, természetes tartósítószerek.

Mindegyikben van némi igazság, de a panaszok egy meglepő helyről indulnak: az emésztőrendszerből, ahol az immunrendszer 70-80%-a is tanyázik.

Itt jegyzem meg, hogy a kisállatok bélrendszere erősen eltér a miénktől, mert ragadozó életmódra vannak berendezkedve.

Oké, hogy ma már nem kell vadászniuk (Gombóc nálunk is inkább kanapékutya), de csak kb. 100 éve jött divatba, hogy bent tartjuk őket – ami evolúciós szempontból egy röpke pillanat, tehát a kutyák, macskák élettanilag még nem tudtak hozzá alkalmazkodni.

Erről feledkeznek meg azok a gyártók, akik „minden földi jót” tesznek a termékeikbe a gabonáktól, hüvelyeseken át a növényi és állati melléktermékekig. (Utóbbit mondjuk egyetlen élőlénynek sem adnám.)

Ha belegondolsz érdekes hozzáállás, hogy teljes lelki nyugalommal teszünk rostban gazdag gabonákat és hüvelyest is tartalmazó házi kosztot a ragadozó életmódra programozott kutyusok, cicák elé, miközben eszünkbe sem jut gyümölcsöt adni a begyes madaraknak és a kérődző tehenekre sem erőltetjük a csirkehúst.

*Tudom, hogy jó fej, nyitott gazdi vagy és azért vagy itt, hogy okosabb legyél néhány termékfejlesztőnél. A gondoskodásod melengeti a szívemet.*

Mindjárt rátérünk a sorok között elrejtett vörös zászlókra, de hadd meséljek előbb egy érdekes sztorit.

Éhségtől kopogó szemek és egy ártalmatlannak tűnő keksz

Elképesztő, hogy a gazdik millióit meghódító biznisz ötlete egy angliai kikötőben szökkent szárba: itt látta meg valaki az üzleti lehetőséget abban, hogy a kóborkutyák felcsipegetik a földre dobált lepénymaradékokat.

„Bingó” – gondolta leleményesen Spratt, az ötletgazda.

A kérdés csak az volt, mennyire lenne keresett egy kutyáknak készült, üzletekben elérhető tartós keksz.

Nos, a kitartó marketinget siker övezte és a városokban gyorsan nagy sikere lett a terméknek.

Az 1800-as évek óta persze vagy százszor átdolgozták a receptúrát, mert hamar rájöttek, hogy a gabonahangsúlyos ételtől rosszul vannak a kutyusok.

A mai állás az eredetihez képest teljesebb értékű tápok és a márkák túlkínálata.

Sokat agyaltam azon, mennyire furcsa ellentmondás, hogy egy valamire való eledel összetételén dietetikusok, mikobiológusok, állatorvosok és biokémikusok csapata dolgozik, mégis arra keressük a választ, hogy melyik receptúra mekkora kompromisszumot jelent az állatok egészségében.

Még egy bekezdés és tényleg megnézzük, mit képesek elmaszkírozni a címkékkel, de akkor vagyok nyugodt, ha arra is rálátsz, mi történik a gyártósorokon.

A mágikus extrudálás, hidegen sajtolás és liofilizálás

Ahogy a brokkoli tápanyagtartalmát meghatározza hogy finoman párolod, szétfőzöd vagy 180 fokon sütöd, úgy a tápok minőségét is eldönti a feldolgozási technológia.

Nézzük, hogyan.

Az extrudálást te is ismered (így készülnek a kenyérhelyettesítő lapok, a kölesgolyó és a kukoricapehely): az alapanyagot szárítás után többször 200 fok felett gőzölik és a kapott masszát formázás előtt megfőzik. (Gusztusos, ugye?)

A rengeteg feldolgozási lépcső végére a tápanyagok nagy része elillan.

Ezt a veszteséget és a roncsolódást több sornyi hozzáadott vitaminnal, ásványi anyaggal igyekeznek orvosolni – na meg bőséges állagjavítóval, ízfokozóval, tartósítóval.

Igen ám, de az érzékeny emésztőrendszert mindez irritálja – amit a szervezet tünetekkel jelez.

A hidegen sajtolás azért tűnik barátibbnak, mert az alapanyagokat egyszer hőkezelik és akkor is maximum 75 fokon, így „minimálisan feljavítás” után viszonylag teljes értékű termék kerül le a futószalagról.

Egy a bökkenő: többnyire toxinkötő ásványokat (pl. bentonit, zeolit, kovaföld változatok) tesznek a termékekbe. Ezek toxikus környezetben mindent megkötnek és kiürítenek – a szervezet működéséhez alapvető vitaminok jó részével együtt.

Maradjunk annyiban, hogy azért nem javasoljuk, hogy hidegen sajtolt táp után rohanj, mert azt tapasztaljuk, hogy 1-2 éves fogyasztásuk után komoly hiánybetegségek alakulhatnak ki a kutyusoknál, cicáknál.

A liofilizálást azért kapták fel az egészségtudatos körökben, mert az egyik legkíméletesebb tartósítási eljárás. A lényege, hogy -50 fokon nemcsak fagyasztják az alapanyagokat, hanem a nedvességtartalmát is csökkentik.

Ezzel sikeresen megőrzik a tápanyagtartalmat és az ízt – járulékos szépséghiba, hogy a liofolizált tápokat fogyasztás előtt áztatni kell.

Gyulladások alakulnak ki, amik gyengítik az immunrendszert

 
Egyrészt lelkiismeretesen elolvasod a címkét és kritikusan választasz.

Másrészt 100%-ban természetes, bélrendszeri egészséget fenntartó hatóanyagot keversz az eledelhez. Az egyik ilyen (több száz gazdi szerint ár-érték arányban is kiemelkedő) termék a Humac, ami két dolgot csinál a szervezetben – ha nincs a tápban toxinkötő ásvány.

• Megköti a felesleges adalékanyagokat, toxinokat és segít kiüríteni őket.
• Több mint 80 ásványi anyaggal és nyomelemmel tölti fel a szervezetet, így erősíti az immunrendszert.

Na de jöjjenek (végre) a sokat emlegetett trükkök.

5 szemfényvesztő felirat, ami könnyen megtévesztheti a gazdikat

Volt idő, amikor megúszósan mertem kritikát fogalmazni a felkapott márkákkal szemben.

Aztán egyre több kétségbeesett gazdi keresett meg.

Olyanok, akik a reklámok szerint ‘hipoallergén’ és ‘prémium’ tápokkal etettek és nem értették, miért produkál allergiás tüneteket a kedvencük, miért levert vagy miért jelentkezik náluk extrém szőrhullás.

Innen is köszönet nekik. Nélkülük talán ma sem merném közkinccsé tenni a következő listát, ami remélem, neked is segít eligazodni a tápcímkék őskáoszában.

#1 Teljes kiőrlésű gabonák

A humán táplálkozásban vékony jég, a kisállatoknál viszont biztosra vehetjük, hogy a teljes kiőrlésű és a finomított változatokat is érdemes messziről elkerülni.

Kisebb kulisszatitok, hogy náluk a gabona minden részét tartalmazó teljes kiőrlésű verzió még inkább tiltólistás, mert az emberi fogyasztásra alkalmatlan (jellemzően a megengedettnél több permetszer-vagy növényvédőszer-maradványt, mikotoxint tartalmazó) gabonaszemek is belekerülhetnek a kutyatápokba.

 (Neked a felsorolt veszélyektől azért nem kell tartanod, mert a kenyerünk nem készülhet olyan búzából, rozsból, amely akár kismértékben meghaladja a szigorú szennyezettségi határértékeket.)

Persze nem minden gyártó veszi fel a megkérdőjelezhető minőségű gabonákat, de a csomagoláson ezt nem tudod ellenőrizni. Ezért is jobb, ha nem viszed haza az ilyen termékeket.

#2 Hipoallergén

Papíron az ilyen termék nem vált ki allergiás reakciót.

A valóságban viszont több termék irritálja a kisállatok bélrendszerét, mert a jelzőt hajlamosak rásütni azokra a csomagolásokra, amelyek csak gluténmentesek (tehát nincs bennük búza, rozs, árpa, zab).

A gluténmentesség egyébként is kevés, mert a gluténmentes gabonák, a hüvelyesek, a kukorica, sőt nagyiparból származó állati fehérjék (csirke, disznó stb.) is allergizálhatnak.

Ez nem azt jelenti, hogy mindegyik hipoallergén jelzésű termék zsákutca.

Az a termék rendben lehet, ami:

• egyféle állati fehérjét és annak zsírját tartalmazza.
• sem gluténtartalmú gabonát, sem kukoricát nem tartalmaz.
• mentes a tojástól, tejterméktől, szójától, hüvelyesektől és a sokféle adalékanyagtól.
• nemcsak a forgalmazó honlapján, hanem a csomagoláson is hirdeti, hogy hipoallergén.
• szénhidrátforrásként édesburgonyát, burgonyát vagy rizst használ (bár van olyan eset, amikor a rizs problémás – ezt nektek kell kitapasztalni.)

#3 Több néven fut ugyanaz az összetevő

Ha az élelmiszercímkéket (legalább hellyel-közzel) tudatosan olvasod, akkor tudod, hogy minél előrébb van egy hozzávaló a listán, annál többet tartalmaz belőle a termék.

Erre a gyártók is felfigyeltek és azzal igyekeznek a tudatos vásárlók szemében is elfogadhatóvá tenni egy-egy határesetbe sorolható terméket, hogy darabokra bontanak egy összetevőt.

Például azt látod a második sorban, hogy kukoricaliszt, kukoricadara, a harmadik sorban szerepel a kukoricakeményítő és a kukoricafehérje. De mindegyik ugyanaz az alapanyag: a kukorica, tehát mindent összeadva kijön, hogy egy szénhidrátdús (és potenciálisan allergén) összetevő dominál.

#4 Magas fehérjetartalom (de nem mindegy, hogy állati vagy növényi)

Lassan álmodból felkeltve is tudod, hogy a kisállatoknak nagyrészt állati eredetű táplálékra van szükségük, mert a növényi fehérjéket alig tudják lebontani, hasznosítani.

Hogy jön ez a címkékhez?

Úgy, hogy hiába elfogadható arányaiban a fehérjetartalom, meg kell nézni, hogy az összetevők között mennyire hangsúlyosak a növényi eredetűek.

A gabonák és a hüvelyesek ügyesen növelik a fehérjetartalmat, aminek az az ára, hogy a kis bélrendszernek sok verítékbe kerül megbírkózni az oligoszacharidokkal (a szénhidrátok egyik csoportja) és a plusz rostokkal.

#5 Vegetáriánus/vegán

Nem magyarázom túl az újabb őrületet, mert szerintem már érted, miért tévút a kutyáknak, macskáknak a növényi túlsúlyos étrend.

Rostokra persze nekik is szükségük van (a pontos mennyiségről még tudományos viták folynak), de az biztos, hogy a kelleténél nagyobb mennyiség csak erjed a bélrendszerben, ami emésztőrendszeri panaszokat (puffadás, székletproblémák stb.) okoz.

Megértem, ha ezek után erősen gondolkodsz azon, hogyan kellene etetni a kisállatokat.

Minél egyszerűbb a táplálás, annál fenntarthatóbb

Tehát minél kevesebb, de jó minőségű hozzávaló van egy tápban, annál teljesebb értékű lesz az étrend (valószínűleg).

Egy ideális táp a következőkből áll:

• első helyen egyféle állati fehérje.
• kevesebb mint 30%-ban egyféle szénhidrátforrás. (Lehetőleg gumósból, gyökérzöldségből vagy gluténmentes gabonából)
• 15-18% állati zsiradék. (A fehérjeforrással megegyező állattól.)
• kb. 10% hamu. (Az ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket jelöli, ami az eddigiek mellett származhat tokoferolból, némi gyógynövény-keverékből és hozzáadott vitaminból.)
• néhány százalék rost a bélflóra táplálásáért és a bélmozgás fenntartásáért.

Konkrét márkákat nem mondok, mert ha ismered az alapszabályokat, akkor a többi rajtatok múlik: minden szervezet más, ezért érdemes kikísérletezni melyik lesz nektek az igazi.

 Mankót viszont találsz a Humacos gazdiknak létrehozott csoportban, ahol több ezer gazdival és több száz esetet látott szakértőkkel tudsz beszélni. (A csoport linkjét a Humacos megrendelést visszaigazoló e-mailben küldjük.)

„És a kiegészítők?”

Az egyszerűség ezekre is vonatkozik: legyen minél kevesebb és minél komplexebb.

6 év után itt két kritériumhoz szoktam tartani magam – de az értékítéletedre bízom, mennyire vagy megengedő.

• 100%-ban természetes legyen 0% adalékanyaggal
  Az állateledel-kiegészítő piacon eligazodni legalább akkora kihívás, mint a humán területen. A Humacot (ami megköti, majd kiüríti a toxinokat, allergéneket és nehézfémeket) például azért szereti több ezer gazdi, mert a táplálás minőségén egy szintet tud emelni.
  Ez azt jelenti, hogy közepes táp mellett ’egész jó’, prémium eledel mellett pedig ’kiváló’ egészségi állapotot segít elérni és fenntartani.
• Minél több fontos és jól felszívódó nyomelemet tartalmazzon
  Hatalmas (anyagi és mentális) könnyebbség, ha nem kell tucatnyi terméket megvenned és figyelned, melyiket mikor és hogyan adagold.
  Megint a Humacot hozom fel, mert erről tudom biztosan, hogy egyszerre 80-féle jól hasznosuló mikrotápanyaggal tölti fel a szervezetet.
  Így az immunrendszer a legfontosabb feladataira tud koncentrálni: a védekezésre, a regenerációra és az öngyógyításra.
  (Ráadásul gyerekjáték az adagolása: csak az eledelre kell szórni bármilyen etetési módnál. Nem kell összezúzni, ügyeskedve elrejteni a tápban vagy matekozni, mikor add be.)

Dióhéjban a táplálásról

A bélrendszer (és az immunrendszer) működését alapjaiban meghatározza, mi kerül a tálkába. Ezért először a jelenlegi táp összetevőlistáját nézd át – ha a leírtak alapján jobbnak érzed, akkor váltsatok – és csak aztán nézz szét az eledel-kiegészítők között.

Akkor is elég jó gazdi vagy, ha nem főzöl a kedvencedre

Tudjuk (te is, én is), hogy a legbiztosabb az lenne, ha házi forrásból szereznénk be a vadhúsokat, a zöldségeket és külön főznénk a kedvenceinkre.

De ez irreális.

Nekem is csak komoly újraszervezés után lenne rá időm – de magunk közt szólva már a gondolattól borsódzik a hátam, ezért én is tápot veszek a fentiekre figyelve.

A Humac elvileg a bolti koszttal kötött kompromisszumot segít kiegyensúlyozni, de szeretek úgy gondolni rá, hogy állateledel-kiegészítőbe csomagolja a szívmelengető emlékeket.

Nagy sétákat, játékot az erdőben.

Közös szülinapokat, karácsonyokat.

Ezernyi örömteli farokcsóválást, amikor hazaérsz.

Elégedett morgást, dorombolást minden siminél.

„Hogyan?”

Tegyük fel, hogy kipróbálod mondjuk az 500 grammos Humacot (a kosároldalon írd be az UTMUTATO10 kódot és 10% kedvezményt kapsz rá), amit pár hétig minden nap használsz.

(Ez a kiszerelés a kis- és közepes testű állatoknál kb. 5-6 hónapig kitart, mert elég a táphoz 1-2%-ban adni – de van egy gazdaságos 2,5 kg-os változat is a „nagycsaládosoknak”.)

Azt fogod észrevenni, hogy a levert kedvenced napról napra erősebb, energikusabb. A 3-4-szer ébredő kutyusod békésen végigalussza az éjszakát. A vakarózás és a gyulladás pedig fokozatosan csendesedik.

Nem kell hinned nekem (és a több ezer gazdinak).

Elég, ha esélyt adsz a Humacnak és a saját szemeddel követed a változásokat – a rendelés után figyeld az e-mailjedet, mert 5 hosszabb levélnyi tudásanyagot kapsz.

„És ha nálunk nem válik be a termék?”

Akkor élhetsz a 60 napos „kötekedésmentes” pénzvisszafizetési garanciával.